A sokan nem függesztik fel a rendszeres testmozgást a hidegebb napokon. A komolyabb bringások a tél beköszönte után görgőkre teszik a kerékpárokat, azokon edzenek tovább. Kérdés, hogy ugyanolyan hatékonysággal lehet-e így edzeni, vagy vannak eltérések. Más a benti tekerés. Íme, az okok!
A teljesítmény
A testünk másképpen állítja elő a bringázáshoz szükséges teljesítményt szabad levegőn és zárt térben. Az emberi szervezet a kerékpározás közben az energia hetvenöt-nyolcvan százalékát arra használja fel, hogy biztosítsa az egyensúlyi állapotot, ha kell, hőt termeljen vagy hőt adjon le, valamint a létfontosságú szervek működéséhez is energia kell. Tehát igen jó hatékonysággal is „csak” huszonöt százalékot fordítunk arra, hogy elforgassuk a pedált. Az emberek többsége azonban még ennyit sem.
Testünk egy igen érzékeny műszer, a külső körülmények változására gyorsan reagál. Amikor kint tekerünk, a megemelkedett testhőmérséklet felesleges hőjét nagyrészt a bőrön keresztül, izzadtság formájában vezeti el. Az egész testfelület egy nagy hűtőrendszerként működik. Ugyanez szélsőséges körülmények között már komolyabb kihívás a testünknek.
Amíg a bemelegítésnek többek között pont ez a lényege, hogy megemelje a munkát végző izmok hőmérsékletét, valamint elindítson bizonyos anyagcsere-folyamatokat, addig görgőzés közben a menetszél hiánya miatt komoly hátrányba kerülünk.
Egyes kutatások kimutatták, hogy az agy sokkal kevesebb izomsejtet bír munkára, ha a testhőmérséklet megemelkedik. A tudósok bebizonyították, hogy görgőn akár tíz százalékot is romolhat a teljesítmény a hőelvezetés hatékonyságának a romlása miatt.
Tehetetlenségi erő
Vegyünk alapul egy hetven kilogrammos kerékpárost, akinek a bringája mondjuk nyolc kilogramm. Ekkora súlynak már jelentős a tehetetlensége, nem is beszélve a kerék forgásából adódó tehetetlenségről. Görgőt használva ez megszűnik. A tehetetlenséget valamennyire a görgőn elhelyezett súlynak kellene helyettesítenie, de a legtöbb egyszerű, olcsó eszközön elhelyezett két-három kilogrammos súly ehhez kevés. Ez is komoly eltérést mutathat az eredményekben.
Mentális állapot és motiváció
A szabadtéri kerékpározáskor változatos a táj, látunk célokat, amiket el szeretnénk érni, mindez egy szobában nincs meg. Vannak, akik nagyon jól bírják a zárt tereket is, képesek órákat görgőzni. Sokak számára, velük ellentétben, vánszorognak a másodpercek. Erre is van pár trükk, de alapvetően fejben dől el minden! Sokszor az is, hogy még képesek vagyunk-e az adott résztávot végignyomni vagy sem.
Mit lehet tenni? Néhányan zenét hallgatnak, mások filmeket néznek, mindenki másban találja meg a megoldást. Érdemes ezek mellett variálni az időtartamot, a teljes tekerésre szánt időt kisebb egységekre bontani, ugyanis a rövidebb időszakokra célokat kitűzve változatosabbá válik az edzés!
A görgős edzés „tömörebb”
Egy óra görgőzés körülbelül nyolcvan-kilencven perc kinti tekerésnek felel meg. Az ok a fordulatszámban keresendő. Görgőn ritkán van olyan, hogy nem tekerünk, csaknem száz százalékban pörögnek a pedálok, míg egy országúti edzésen – megfelelő domborzat esetén – húsz-harminc százalékban nem is hajtunk, csak gurulunk.
A jó hír azonban, hogy a szervezet képes alkalmazkodni a körülményekhez. Persze, ettől még nem lesz sosem ugyanolyan a benti edzés, de elindul valami közeledés az értékekben.
Kitartás, egyszer majd megérkezik a tavasz!