Helyes testtartás! Te hogy tartod magad?

 

 

Mostanában, az alapozás elején, felújított sportpályafutásunk megkezdésekor, sokat kell foglalkoznunk a helyes mozgás begyakorlásával. Bár felnőtt korban még emlékszünk, hogy tizen-huszon évvel korábban, tizen-huszon kilóval könnyebben milyen képességekkel rendelkeztünk, de fontos tisztában lenni jelenlegi képességeinkkel, vagy vágyott sport elvárásainak hiányaival.

Képtalálat a következőre: „pain core body”

 

A több szabadidős sportban is kiemelt jelentőséggel bír, hogy a mag (a „core”), a váll és a csípő közötti rész stabil támaszt adjon, s a sportági elvárásnak megfelelő laza ízületekkel hozzácsatlakozó végtagok az előrehaladáshoz szükséges leghatékonyabb mozgást végezhessék.

De mit tegyünk, ha már a kiindulási alapfeltételek is hiányoznak, mint a helyes tartás. Ha már jelentkezett az elhanyagolt szakszóval „hanyag tartás” következtében kialakult, végleges alakváltozás, gerincdeformitás?

Tartásunk központját, a gerincet huszonnégy csigolyából álló oszlop alkotja, ezek egymás tetején helyezkednek el. A porckorongok egy külső porcos tokból, illetve egy középső, rugalmas, zselészerű állományból állnak. A porckorongok „elnyelik” a testet ért hosszanti lökéseket is, de közben lehetővé teszik a csigolyák szabad, az erőre merőleges síkban való elmozdulását. A gerincoszlopot izmok és szalagok tartják. A gerinc normális esetekben is egészséges görbületekkel rendelkezik. Ez a „görbületrendszer”, nemigen erősíti a testünket megtámasztó gerincoszlopról alkotott stabil, megbízható passzív támasz képet. Nem is lesz az, ha az őt megerősítő szalagok, az ezeket körbeölelő izmok nincsenek mellette, hogy megtámogassák.

Az első a “helyes” testtartás

Amikor a gerinc domborulata a hát irányába mutat kifózisról, amikor a has irányába mutat lordózisról beszélhetünk. Amikor megszületünk az egész gerincünk kifózisban van, azaz mindannyian púposan születünk, és hosszú idő telik el, míg a szükséges hajlatokat a gerincünk felveszi. Az első lépés a hasra forduláskor kezdődik, a fej emelésével a nyaki lordózis, fél-egy éves korban a háti kifózis, majd az állás-járás megkezdésekor alakul ki a lumbális (ágyéki) lordózis, és a szakrális (keresztcsonti) kifózis. Ez a folyamat a testarányok végleges kialakulásával zárul le, így nyolc-tíz éves korban további előre és hátra domborodást vehetünk észre.

A kora gyerekkorban elkövetett legnagyobb hibák, az erőltetett, korai ültetés, állítás, és a későbbi mozgásszegény ülés és állás. Néhány elváltozás később már nem alakítható vissza, de a tovább romlás megakadályozható, s ha csak lassítjuk a további romlást, akkor is eredményesen küzdöttünk.

A gerincoszlopunkra leselkedő veszélyek később sem csökkennek, mert többségünk legkésőbb a húszas évei végén, a munka és a család kifogása miatt leáll a sporttal. Ettől kezdve gyengülnek a támasztó izmok, engednek a szalagok, helytelenül görbül a gerinc, az ülőmunka, a helytelen állás vagy például fokozott terhelés, a tartóizmok megerősítése nélkül végzett futó edzés hatására. Olyan komoly sérülések, elváltozások is kialakulhatnak ilyenkor, mint a lúdtalp, a porckorong sérv, a csigolyacsuszamlás vagy az ínszalagszakadás.