Tudtad, hogy a gyaloglással nemcsak kalóriát égethetsz el, de a testtartásodat is javíthatod?
Nemcsak futás, de gyaloglás közben is ügyelnünk kell a testtartásra, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogyan mozgunk. Az életünkben egyre inkább szerepet kapó ülőmunka csak ráerősít a görnyedtségre, ezeket a beidegződéseket pedig hasznos korrigálnunk. Az előregörnyedt felsőtest és a hátraeső medenceöv biomechanikai szempontból sem előnyös, akadályozza a helyes végtaghasználatot futás és gyaloglás közben egyaránt – hogy a hátfájásról ne is beszéljünk.
Bár sokan hiszik, hogy tudnak járni-kelni, csak kevesek birtokában van ez a ritka képesség. Magam is lekocogtam vagy 250 ezer kilométert, de még csak a jóra való törekvésnél tartok. A helyes testtartást meg kell tanulnunk – többek közt a sérülések elkerülése érdekében.
A feladatokat addig tudjuk helyesen végrehajtani, amíg a megterhelt izomcsoport el nem fárad: a fáradt izomzatot pedig nem szabad túlterhelni. Ha fáradunk, vagy fejezzük be a gyakorlatot, vagy tartsunk pihenőt – a pihenő nem lustaság, és nem is szégyen. A tartáshibák elkerüléséhez, a jó technika elsajátításához is gyakorlással juthatunk – a következők szerint:
- Tartásunk állásnál, járásnál
- A helyes testtartás elsősorban a felső hátizmokat és a csigolyákat tehermentesíti.
- Járás közben nem sarkon, hanem talpközépen és lábujjhegyen tartjuk magunkat.
- A gerincoszlopunk legyen egyenes, de ne essünk abba a hibába, hogy túlfeszítjük a hátizmainkat. Gyaloglás közben tartsuk a fejünket a földdel párhuzamosan – ezzel tehermentesítjük a nyak-és hátizom felső szakaszát.
- A vállunkat ne húzzuk fel – a megfelelő válltartás hasonló, mint vállkörzésnél: a vállöv kicsit hátra és lefelé álljon – így a légzés is könnyebbé válik.
- A hasunkat kissé húzzuk be, a hasizmok így némileg megfeszülnek, és hozzájárulnak a test stabilitásához, a végtagok precíz mozgatásához.
- A csípőnket kissé toljuk hátra, „pucsítsunk”, ezáltal késztetve a hátizomzatot gyenge feszülésre.
- Karunk mozgása gyaloglásnál
- Karunk helyes tartása az egyensúlyozásban segít, míg a jó „lábtechnikával” optimalizáljuk a testsúlyeloszlást, a lábunkra nehezedő terhelést. A végtagok helyes használata legalább tíz százalékkal növeli a testmozgással járó kalóriaégetést!
- A könyökünket derékszögben hajlítsuk be.
- A karok lehetőleg lazák legyenek.
- A kezünket szorítsuk ökölbe, de csak mintha tartanánk valamit – ne feszítsük, mert ez emeli a vérnyomásunkat (bár van, akinek erre van szüksége).
- A karok az ellentétes lábbal mozognak, egymással párhuzamosan. Ügyeljünk rá, hogy a kezünkkel ne „kaszáljunk” keresztbe a test előtt.
- Amikor a karunk, a könyökünk hátralendül, egyúttal ne lendüljön ki oldalra is.
- A karunkat elöl ne emeljük a mellünk fölé – a kéz szerepe az előrehaladásnál kisegítő jellegű, ne lapátoljunk, mint az úszók vagy kajakosok.
- Lábfejünk a gyaloglásnál
- Gyaloglásnál a sétánál kialakult, úgynevezett guruló technikát szoktuk alkalmazni, de vigyázni kell a különbségekre.
- Gyaloglásnál a sarok leér a talajra, a külső talpélen gördül végig a terhelés, majd a láb ujjairól „rúgjuk el” magunkat a talajról.
- Ha a talpunk földreérkezésekor puffanó hangot hallunk, akkor vagy nem elég hajlékony a cipő talpa, vagy a lábfej nem párhuzamos a haladási iránnyal – de akár mindkettő lehetséges.
- Mindez az első időkben fárasztó, szokatlan lehet, de az izmok megerősödésével már nem lesz az, arról nem is beszélve, hogy nemcsak a test energiafelhasználását fokozhatjuk így, hanem a mozgásunkon is javíthatunk: járásunk nem lesz döcögős, harmonikusabbá, esztétikusabbá válik.