Mindannyian elkezdjük valahol. A futásba sem úgy vágunk bele, hogy mindent tudunk róla, s az esetleges csalódásaink egyik fő forrása lehet a rossz cipő. Sajnos egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lábbeliben futunk, a bevásárlóközpontok kirakatából ízlés szerint választott sportcipők csak ritkán „passzolnak” hozzánk. Mit tegyünk, ha jót akarunk magunknak? Íme, a jó cipőválasztás tíz aranyszabálya:
A legjobb, ha van egy helyi boltunk, szakértővel, aki segít a polcon találhatóak közül kiválasztani a lehető legjobbat, de ez sajnos Magyarországon egyre több helyen oldható meg. Többnyire már a választék, a típus- és méretkínálat sem mindig teljes, de a szakértelem területén az eladók részéről a legtöbb helyen ugyancsak hiányos a felkészültség. Nézzük, mi az a tíz szabály, amit be kell tartanunk!
- Hallgassunk meg tapasztaltabb futókat, elköteleződés nélküli cipőválasztásaik történetéről!
- Vigyünk magunkkal tapasztalt társat a választáshoz!
- Tervezzük meg az útvonalat, látogassunk meg több, különböző választékkal rendelkező boltot!
- A kezdő futók a sérülések megelőzése céljából vastagabb talpú, emeltebb sarkú cipőt vegyenek! A kezdő futó gyengébb izomzattal, csontozattal, ízületekkel rendelkezik, ráadásul „szívesen” dobálja súlypontját vertikálisan, főleg, hogy a legritkább esetben sincs pozitív eltérése az ideális testsúlytól.
- Ahogy erősödik a vádlink és javul a stílusunk, csökkentsük a sarokmagasságot! Persze, bánjunk óvatosan a sebességgel és a távval az „újratanulásnál”!
- Fontos tudni, hogy milyen felületen használjuk majd a cipőt: sima (rekortán, beton, földút, kitaposott ösvény) vagy durvább (rossz út, göcsörtös fű, köves terep) felületen, télen (vízállóbb, robosztusabb típusok, recésebb talppal, stabilabb sarokkal) vagy nyáron (jobban szellőző, könnyebb, instabilabb sarok felel meg jobban).
- A sarok magassága nemcsak a kezdőknek, a gyenge vádlival rendelkezőknek, a túlsúlyosoknak, a hosszabbakat futóknak fontos, de azoknak is hasznos, akik mindig túlfeszítik a lehetőségeiket intenzitásban és hosszban egyaránt.
- A lábboltozat típusa is befolyásolja a döntésünket. Ezt egy darab félfamentes papírra, zacskódarabra vizes talppal elhelyezett nyommal tudjuk ellenőrizni. Magas boltozat esetén merevebb, alacsonyabbnál hajlékonyabb talp ad több támogatást.
- A cipőnk „fejszélessége” sem mindegy, de hosszabb távokra készülve fél számmal nagyobbat érdemes venni. Ha túl szűk a cipő, akkor vízhólyagok keletkeznek, fájdalmasan szorul a lábfejünk, télen az elégtelen keringés, a hideg és a nedvesség miatt valósággal elfagyhat a lábunk, viszont ha túl bő, akkor az instabilitás miatt helytelen mozgás alakulhat ki, sőt túlterhelés hatására a talpszalagok megnyúlhatnak, így „szétterül” a lábfejünk.
- A pronálást viszonylag jól láthatóan be lehet azonosítani, a belső megtámasztás a többségünknek hasznos. Kevesek sorsa a szupinálás (amelynél kifele dől a lábfejünk), de ebben az esetben is kell korrekciós cipő. Ugyancsak kevesek sajátja a helyes tartás, rájuk a neutrális cipő vár.
Mindegy, hogy milyen cipőt választunk, de olyan cipőboltban tegyük, ahol segítenek abban, hogy egy teszt edzés után legyen módunk változtatni. Ezért javasolható, hogy új cipőnkkel először ne „gumicsizmás” terepre menjünk, ha nem vagyunk biztosak kiválasztott testőrünk tökéletességében.
Az élet sok területén alaposan megfontoljuk, kivel, mivel kötjük össze az életünket. A futócipő is megérdemli a megkülönböztetett figyelmet.
