A sportcélú úszás az egyik legegészségesebb mozgásforma, de oda kell figyelni pár fontos dologra. Ez az a sport, amibe akár bele is halhat az ember, ha nem megfelelő tudással veti bele magát a hűsítő medencébe. A gyakorlat elsajátításához érdemes szakedzők segítségét igénybe venni, de pár elmélet tanácsot mi is adunk az alapokhoz.
Ha tervszerű határozottsággal építed bele az úszó edzéseket a napjaidba, hamar érezni fogod ennek az edzésformának az előnyös hatásait a kondíciódra és az alakodra. Nem mellékes, hogy az úszás a futáshoz képest sokkal kíméletesebb az ízületeknek és a sérülésveszély is elenyésző.
Sokan úgy érzik, hogy az úszás nem elég hatékony, és ha nem látnak azonnali eredményeket, feladják. Pedig a kezdők sokszor a nem megfelelő technika vagy tempó miatt nem haladnak a vízben, illetve nem érzik elég intenzívnek az úszást.
Intenzitás
A kényelmes tempójú, alacsony intenzitású úszás inkább lubickolás, mint erőkifejtés, így nem igazán nevezhető edzésnek. Mivel az átlagúszó egy, maximum másfél órányit szán az úszására, megfelelő intenzitásra kell emelni a mozgást.
Pihenő fázis
A ciklikus állóképességi sportokban a mozgás ismétlődő alapelemein, azaz ciklusain belül mindig van erőkifejtő és pihenő szakasz. Ez utóbbi a futásnál például a repülő fázis. Az úszásnál a pihenő szakasz a siklás, akár a gyors- akár a mellúszásnál az a rész, amikor a karok előre nyúlnak és aktív erőkifejtés nem történik, hanem csak az előző, a kar mintegy evezőlapátként végrehajtott munkájának köszönhetően történik az előrehaladás. Fontos, hogy a siklás minél hosszabb legyen, használjuk ki ezt az előre hajtó erőt a vízben, ne kapjuk vissza a karokat az újabb tempó megkezdésére még idő előtt, mert akkor csak többet dolgozunk és kevesebbet haladunk majd.
A fej helyzete
Ha a vízből kitett fejjel tudunk, merünk csak úszni, úgy gyakorlatilag egy hat kilós görögdinnyét kell folyamatosan tartanunk a nyak- és hátizmaink segítségével. Ebben a helyzetben muszáj többet tempóznunk, hogy a méretes dinnyét szárazon tartsuk, ugyanis a siklás szakasz nem elég hatékony a nagyobb ellenállás miatt.
Légzés
Ha elsajátítjuk a helyes légzés technikáját, önbizalmat nyerünk a vízben, és a fejünket is bátrabban elmerítjük. A levegővételnek a megfelelő tempóban és az úszó mozgáshoz igazodva kell történnie, próbáljuk összehangolni a kettőt. Ha már nyugodtak vagyunk, és tudjuk, hogy a megfelelő időpontban vehetjük a levegőt, jobban kihasználhatjuk a siklás pihentető szakaszát a fejünket a vízben tartva a karok mellett. A kilégzést mindig erőkifejtéshez, préseléshez kötjük. A súlyemelők, teniszezők ezért nyögnek, ami sokszor elég furán hangzik. De az úszók is a tolási szakaszon fújják ki a levegőt.
Összetett mozgás helyes végrehajtása
A mellúszásban a tempó kezdete, amikor a karokat kezdjük a mellkastól a hajlított helyzetükből előre nyújtani, a fejünk kezdetben még kint van a vízből, itt történik a belégzés. A következő fázisban a fejünket előre bólintjuk és karjainkat amennyire csak tudjuk, előre nyújtjuk, elkezdünk siklani, lefelé fordított tenyérrel. A siklás lassulása előtt elkezdjük a tenyereket kifelé fordítani, majd a karokkal oldalt egy-egy félkört leírni, de a mozgást ne csak a kéz, hanem a könyök is vezesse, tehát a lefelé tolásban a tenyerünk mellett az alkarunk is vegyen részt, így a nagyobb felület hosszabb, gyorsabb előrehaladást tesz lehetővé.
Fontos, hogy a könyököket ebben a szakaszban törzsünk előtt közelítsük egymáshoz, befelé húzzuk, és amikor a könyökök záródnak a mellkas alatt, a fejünket emeljük ki a vízből levegőért, majd a karokat hirtelen kezdjük is előre nyújtani az újabb kartempó előkészítéséhez. A karok tolása közben már húzhatjuk oldalra a térdeket a lábtempó előkészítéséhez, majd kifelé és lefelé toló lábtempót úgy hajtsuk végre, hogy a levegővétel után, a fej újabb merülésekor legyen vége a mozdulatnak, hogy a sikló szakaszban már zárva legyenek a lábak.
Ha ezeket a tanácsokat betartod, emelni tudod az úszással eltöltött időt, az intenzitást, és az elfogyasztott energiát. Hajrá!