A nyári forróság megérkezése sokak számára a szabadtéri programok befejezését jelenti. Ilyenkor hajlamosak vagyunk feladni céljainkat, és nehezebben mozdulunk ki a hidegre légkondizott lakásból. De mi lehet az igazi ok? Miért adják fel könnyen a kevésbé kitartó sportolók?
- Mert a túlzott lelkesedés néha erőnkön felüli vállalásokra késztet, ez pedig előbb-utóbb sérülésekhez vezet. Tűzzünk tehát reális, elérhető célokat magunk elé és a fokozatosság elvét mindig szem előtt tartva fáradozzunk azok megvalósításán!
- Mert szégyelljük szakember, szakedző segítségét kérni! Pedig enélkül nem is szabadna semmilyen új mozgásformához kezdeni. Az első alkalommal az állapotfelmérés, aztán egy jó edzésterv elengedhetetlenül fontos az eredményes munkához.
- Mert türelmetlenek vagyunk. Rendszeres, hónapokon át zajló edzésmunka nélkül senki se várjon lényeges változást a fizikumában. A holtpontokon túljutva viszont hosszútávon teheti szebbé, élvezetesebbé életünket a sport.
- Mert túlzottan sikerorientáltak vagyunk. Tudjunk örülni minden részsikernek, apró fejlődésnek, eredménynek is! Ezek nélkül nincs tartós előrehaladás.
- Mert hiányzik a motiváció. Enélkül elkezdeni sem érdemes, ha pedig időközben veszítjük el, akkor találjunk új célokat és kérjük szakember tanácsát.
- Mert nem megfelelően táplálkozunk. A fokozott fizikai aktivitás természetes módon eredményezi a nagyobb kalóriaigényt, de a verejtékezéssel távozó mikroelemek pótlását is igényli, aminek elmaradásának jele az indokolatlan mértékű fáradtság, alvászavarok, vagy épp kialvatlanság érzete. Több zöldség, gyümölcs, szénsavmentes ásványvíz, esetleg izotóniás italok fogyasztása is indokolt lehet.
Mielőtt feladnánk, gondoljuk át, miért is tennénk így…