Ha szerinted nehéz lefutni egy félmaratont, ezt nézd meg! A kihívások csúcsa Alaszkában!

Ússz tizenkét fokos vízben, győzz le több mint kétezer-nyolcszáz méternyi szintemelkedést, érj célba egy 1200 méteres hegycsúcson. Évente háromszáz szerencsés sportoló nekiveselkedhet az Alaskaman extrém triatlonjának.

The 2017 Alaskaman Extreme Triathlon - Slowtwitch.com

Vajon mi az, ami motiválhat egy olyan sportolót, aki nem igazán versenyképes másokkal szemben? Pontosan saját maga. A valódi cél sohasem lehet más, mint legyőzni önmagunkat. Ezek a sportemberek persze szeretnek versenyezni másokkal is, de imádják azokat a kihívásokat, amikor csak egymaguk vágnak neki egy nehéz, egyben legyőzhetetlennek tűnő feladatnak. Az ultra-hosszútávú versenyeken pedig szép számmal találunk ilyen „remetéket”, akiknek az elsődleges nem a verseny megnyerése vagy a minél jobb helyezés kivívása, csupán a pálya abszolválása.

Napjainkban éli virágkorát az IRONMAN, a triatlon klasszikus válfaja. Szinte nincs olyan eseménye, amelyet ne töltenének fel a jelentkezők alig néhány hónap, hét, sőt, olykor néhány óra alatt. IRONMAN-nek lenni nagy kihívás, de nagy megtiszteltetés is.

A keményebb versenyeken szintén nehéz a többiek ellen versenyezni, így kimondható, hogy sokszor ezeken a megmérettetéseken is saját magunk ellenfelei vagyunk. Egyedül, a hibáinkért pedig busásan megbűnhődünk. Egy túl gyors kezdés azt is eredményezheti, hogy futás helyett kocogva jutsz el a célvonalig. A kevésbé nehéz viadalokon ellenben több versenyképes társat találunk. Szorosabb a küzdelem, így a magányos jelleg jelzője igencsak meginog. A triatlonversenyzők száma napról-napra növekszik, nagyszerű, hogy két-háromezer sportoló áll rajthoz egy-egy viadalon!

Aztán vannak azok a triatlonok, ahol a természeti viszonyok megnehezítik a versenyt, mint például Lanzarote, Whistler, Wales és Nizza. Sokan szeretik, ha valamiféle természeti tényező nehezíti az útonalat. A sportág előretörésével úgy látszik, hogy az érdeklődés ma már ezekre a kihívásokra is növekvő tendenciát mutat. Az embruni versenyen például rendre több mint háromezren indulnak. Az össztáv 232 kilométer az Alpe d’Huez emelkedőjével, mégis nagyon nehéz egymagad maradni az indulói létszám miatt.

Egy lépéssel távolabb vannak az úgynevezett extrém triatlonok. Norvégia az egyik élenjárója az extrém viadalok rendezésének. Ezek a megmérettetések semmiben sem különböznek a hagyományos triatlontól, a lényeg, hogy ússz el A-ból B-be, kerékpározz B-ből C-be, és fuss C-ből a D-pontig (vagy vissza az A-ig). Viszont az indulói létszám napjainkban még viszonylag kicsi, sőt a szervezők néhány száz főben meg is húzzák a határt. Nincsenek önkéntesek, magadnak kell mindent rendezni. Általában a norvég versenyeken egy-egy fjordban zajlik az úszás, és egy emelkedő tetején van kijelölve a cél. Találunk ilyen versenyeket Skóciában (Celtman), Svájcban (Inferno, Swissman) és Olaszországban (Brixiaman) is.

A legújabb extrém triatlon az Alaskaman, amely 2017-óta várja a szenvedni vágyókat. A verseny Seward városából Girdwoodba vezet. Norvégiához hasonlóan az úszás brutálisan hideg körülmények között, várhatóan tíz-tizenkét fokos vízben zajlik majd, míg a kerékpározás és a futás többnyire hegyes terepen halad. A bringázás során mintegy ezerkétszáz, a futás alkalmával pedig ezerötszáz méternyi szintemelkedést kell legyűrnie minden indulónak.

A cél a Mount Alyeska emelkedőjének csúcsa. A viadalon mindössze háromszázan indulhatnak, ennyi a limit. Habár orvosi elsősegélynyújtó pontok természetesen itt is lesznek, a versenyzők javarészt magukra vannak utalva. A táv 3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás és 42 kilométer futás, épp, mint egy teljes távú IRONMAN-en…

Talán ez lehet a valaha volt legnagyobb kihívás, a Föld leglélegzetelállítóbb extrém triatlonján, de legyen „csak” egy „szimpla” IRONMAN vagy egy olimpiai távú triatlon, a maga módján mindegyik tökéletes. Az álom pedig csak egy karnyújtásnyira van…