Amatőr sportolók gyakori hibája: az elégedetlenség megöli az élményt

Az amatőr tömegsport események után megszaporodnak a közösségi média megjelenések, és sokan részletesebb beszámolókat írnak. Néha döbbenettel olvashatjuk az elégedetlen, vagy magyarázkodó írásokat. Hosszasan taglalják a sportolók, hogy miért nem sikerült a kitűzött célidőn belül befutni,  vagy jobb is lehetett volna ha, meg ha, meg ha……..   Minek ez a elégedetlenkedés? Miért nem tudunk örülni a sikereknek?

Képtalálat a következőre: „worry runner after finish”

 

Gondolkodtál már azon, hogy nem is az a fontos, hogyan nézel ki, hanem az, hogy te milyennek tartod magad? Lehetsz gömbölyű, lehetsz szeplős, lehetsz bármilyen, ha szereted magad. Ha önmagaddal békét kötöttél, akkor lehetsz akárhol és akárkivel.

 

Hányszor halljuk, hogy milyen jó lenne, ha. Ha… És amikor esetleg teljesül, mégsem vagyunk boldogok. Ha pozitív az önképünk, akkor reálisan fel tudjuk mérni képességeinket és így érezzük kereknek a világot, ez pedig olyan erőt ad. Lehetnek gyorsabbak, erősebbek. szebbek és tehetségesebbek körülöttünk, mégis mi leszünk a kiválasztottak. Szeresd magad, bízz magadban! Óriási eredményeket értél el, már csak azzal is, hogy edzettségben eljutottál a versenyig, sokkal többet, mint akik otthon maradtak. Nézd meg mi az ami sikerült, honnan hova jutottál. Vannak hullámvölgyek, ez mindenkinek normális, nem szabad túlzó elvárásokat támasztani magunk elé. De a sport a legjobb befektetés. Azt kapod, amit befektettél munkában, időben, energiában.