Sokan voltatok kíváncsiak arra a cikkünkre, amiben azt a mítoszt elemeztük, hogy a futás valóban árt-e a térdünknek. Bár megnyugtató választ tudtunk adni ere a kérdésre, de a fájdalom más terültetet is érinthet. Nem akarom mindjárt elvenni a kedved, de minden futó találkozik fájdalommal, ez edzés közben és után a sportág velejárója – persze, nem feltétlenül az! A fájdalom többféle jelentéssel bír, ha csak jelez a szervezet, többnyire azt jelzi, hogy ez vagy az a terület gyenge és erősítésre szorul, vagy éppen akkor erősödik, de jelezheti azt is, hogy helytelen vagy szokatlan a mozgás jellege. Ilyenek az izomfájások, a szalaghúzódások, a csonthártya izgalmak. Jó hír, hogy ezek mind „kezelhetőek”.
De mit kezdjünk az állandóra bekuckózott fájdalmakkal? Közéjük tartozik mások mellett a lúdtalp, a rossz tartásból eredő hátfájás, a porckorongsérv vagy a porckopás. Hogyan lehet őket kirúgni, vagy legalább rávenni, hogy húzódjanak a sarokba, és ne foglalják el a szoba közepét? Mit tehetünk, ha már kialakult egy sérülésünk, és nem vagyunk hajlandóak lemondani kedvenc hobbinkról, a futásról…
Kezdjük két alapvető szabállyal, amelyek betartása nélkül ragyogóan kínozhatjuk magunkat, majd fájdalmainkkal küszködve bosszankodva okolhatjuk a kudarcért kitartásunkat, pedig „ő” nem is tehet semmiről. Szóval mit is kell mindenképpen betartani, hogy ne fájjon?
1. A helyes mozgás elsajátítása. Nem illik ilyenkor felszisszenni, hogy: na persze, hiszen futni mindenki tud! Sajnos nem. A futóstílusán még az olimpiai bajnok maratonfutó is rendszeresen csiszol, a rosszul rögződött mozdulatokat egy kezdőnek komoly munka kijavítani. Kérjük ehhez szakember segítségét, megéri! Remélem, nem vettem el a kedved mindjárt. A futás tényleg az egyik legegyszerűbb sport, de ha hibásan csinálod, amellett, hogy rengeteg jót teszel magaddal, bizony nagyobb terhelést adsz a csontvázadnak, aminek idővel komoly következményei lehetnek. Szóval, fussunk tovább?
2. Az ideális testsúly elérése. Na még ez is. Kertelhetnék, körülírhatnám szépen, de akkor talán nem lenne ennyire érthető. Az ideális testsúly elérése elkerülhetetlenül szükséges. Egyáltalán nem mindegy, mennyi túlsúlyt kell magunkkal cipelnünk nap mint nap, minden szervünk fellélegez, ha enyhítünk ezen a terhelésen. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a rendszeres mozgás segít megvalósítani a második pontban foglaltakat, vagyis ne várjunk a sporttal addig, amíg be nem áll a mérleg mutatója a kívánt értékre…
De térjünk vissza a fájdalomra! Mit tegyél, ha szeretnél futóversenyen vagy triatlonon indulni, de a fájdalom megakadályoz abban, hogy elvégezd az ehhez szükséges edzésmunkát? Ilyenkor érdemes kerülőutakat választani: gyógytornát, piláteszt, testformálást és ezekhez hasonló kiegészítő sportokat.
A gyógytornász valószínűleg jelezni fogja, hogy gyenge a törzsizomzatunk, és megmutatja, hogy mely izomcsoportokat hogyan kell megerősítenünk. Ezt mindenféleképpen javasolt megtenni, hogy a végtagok helyes koordinációja tovább megmaradhasson. Választhatjuk azonban az előbb említett általános erősítést a fitnesztermekben.
A futás kiváltásának egyik módja az aerob kerékpározás sík útvonalon. Ilyenkor a testtömegünk terhelését a nyereg leveszi, és a két legagresszívebb mozdulatot – a talajra érést és az ellépést a talajról – ki tudjuk hagyni. A percenkénti pedálfordulat száma kezdetekben legyen magasabb picivel, mint amivel futnánk, és emelhetjük későbbiek folyamán fokozatosan akár százötig. Az ülés az ideálisnál néhány milliméterrel magasabban legyen, kissé lábujjhegyen kerékpározzunk, így modellezzük a futást. A triatlonisták is kevesebb futásból teljesítik (majdnem) ugyanazokat az időket, mint a futó atléták, mert a kerékpáros edzés részben kiváltja a futó igényt. A hátfájáson nem feltétlenül segít, de helyesen magas kormány beállítás esetén még egy kezdődő porckorongsérvnél is sikerrel védekezhetünk.
A legkiválóbban alkalmazható kiegészítő sportunk az aquajogging. Ez majdnem teljesen kiváltja a futást. Nemcsak az ízületeket és a csontokat kíméli, de fokozottan és veszélytelenül erősíti a törzsizomzatot, a helyes sorrendű és ütemű izomösszehúzódást kis sebességnél megtanulhatjuk, és kifejezetten nagy sebességű mozgást is fájdalommentesen kivitelezhetjük. A legjelentősebb azonban a rövidebb lépés, és a magasabb lépésszám kialakítása. A súlypont előtt rövidítjük a talajra érkezés hosszát, míg mögötte nyújtjuk.
Amíg a fent megfogalmazott két pontot nem értük el, a valódi futást minimalizálnunk kell. Ezáltal megszüntetjük, vagy legalábbis minimalizáljuk a fájdalom kialakulásának lehetőségét. Az előző edzéseken felépített új izmokkal, azoknak gyorsabb összehúzódásával képessé válhatunk először rövidebb távokon, majd fokozatosan hosszabbakon is izomból tompítani a becsapódás ízületre és csontokra gyakorolt káros hatásait. A legjobb cipőknél és a legjobb futófelületeknél is jobban csillapít a helyesen kivitelezett futómozgás.