A futóból lett expedíciós rekorder, Rakonczay Gábor elérte a Déli-sarkot!

Mindenki számára motivációs példakép lehet Rakonczay Gábor teljesítménye, hiszen ugyanolyan civil emberként éli átlagos mindennapjait, mint bárki más, mégis elérte azt az álomszerű célt, amit kitűzött maga elé. Az Ő teljesítménye is rámutat arra, a sport adja a leglátványosabb bizonyítékait, hogy kitartó, céltudatos munkával mindenki elérheti a saját kihívásának csúcsát.

Első magyarként, a szárazföld, vagyis az Antarktisz partjáról indulva. A magyar extrém sportoló 44 nap és 4 óra alatt teljesítette a 917 kilométeres távot, egy 94 kilós szánt húzva maga után. Az út során –10 foknál csak ritkán volt melegebb, inkább a -20 volt jellemző, de néha -30 fokot is mértek. Mivel a szél a sarkpont felöl fúj igen erősen, ezért ez tovább rontotta a hőérzetet, és a haladást is nehezítette. Ilyen körülmények között a sátor állítás sem egyszerű feladat, és az itthon megszokott komfortunkat biztosító lehetőségek a jég birodalmában szóba sem kerülnek. A tápanyag bevitel sem egyszerű, pedig a folyamatos, rettentő hidegben történő munkavégzés sokkal több energiát használ fel, mint itthon egy kemény edzésnap. Nem lehetett hatalmas lakómákat csapni a pihenőknél, hiszen korlátozva volt a megával vitt mennyiség, pontosan be kellett osztani a készleteket. Gábor tíz kilót veszített testsúlyából az út során, pedig soha nem volt felesleg rajta.

Gábor célba érkezését követően olyan üzenetet küldött haza, ami érthetőbbé teszik számunkra azoknak a hihetetlen teljesítményeknek az elérését, amit Ő és a hozzá hasonló elkötelezett sportolók vittek véghez. Nyilatkozata szó szerint: „Voltak nehéz pillanatok az út során, de olyankor mindig egy gyerekkori döntés és egy jelenkori gondolat vitt előre. Elképzeltem, hogy találkozom a fiatalkori önmagammal, azzal, aki elképzelte, mi lesz belőle, ha felnő. Aki tele volt tervekkel és korlátok nélküli hatalmas célokkal – szóval úgy a hatéves önmagammal. Volt idő, amikor ha találkozunk, erősen magyarázkodnom kellett volna, hogy valami miért nem úgy jött össze, ahogy elterveztem. Most az a gondolat vitt előre, hogy a hatéves önmagam vár a Déli-sarkon. Megérkezem és találkozunk, nem szólunk egy szót sem, csak nézzük egymást. Aztán elmosolyodunk és szorosan megöleljük egymást. Ő továbbra is csak büszkén mosolyog, én meg elsírom magam – tökéletes pillanat. Önmagad előtt megállni és helyt állni – nem magyarázkodni, csak létezni. Kompromisszumok és megalkuvás nélkül. A szabadság ez, amelyre gyerekként feltesszük az életünket, és amelyből felnőttként megpróbálunk minél többet, és minél tovább megtartani.”

GRATULÁLUNK!